Meg is kapta tőlem és a testvéremtől, az "idegesítő retro játék" címet.
Történetünk szerint, Shantae egy fél dzsinn, aki annak ellenére, hogy elvesztette erejét, még mindig a falu illetve a világ védelmét tartja szem előtt. A nemes cél érdekében össze kell állnia ősi ellenségével, Risky Boots-szal. Így, ezúttal együtt próbálják megmenteni Sequin szigetét a gonosz átoktól. Bájos, vicces történet, nem csak az ellentétekből adódóan.
Hangulatra előhozza a régi platformer játékokat. Egyből eszembe is jutott Aladdin a terrakotta házak és turbános falulakók miatt. Persze azért már jóval összetettebb játék, mint a hajdani alkotások. Elvégre a technika folyamatosan fejlődik, még ha visszanyúlunk a gyökerekhez is és ildomos újítani valamit. Nem csak a régmúltból meríteni.
A játék nehézségi szintje változó. A boss harcokat elsőre meg lehet csinálni, de mégis van 1-2 dolog, amiért megkapta az "idegesítő retro" jelzőt. A játékban vannak olyan részek, amiknek, ha hússzor nem, egyszer sem ugrottam neki, pedig még nem is valami lezáró harc volt. Ezen kívül, hogy ha nem figyelünk a játékra, könnyen elakadhatunk és bolyonghatunk jobbra-balra a nagyvilágban. Az ilyenek pedig képesek meghosszabbítani a 8-10 órás játékidőre tervezett műalkotást. Vagyis a párbeszédeket figyelmesen olvassátok el, és ne csináljatok speedrunt. A poénok miatt amúgy is megéri figyelni.

Grafikailag egy 16-bit-es játékra hasonlít, de hight-res grafikai elemeket is belecsempésztek. Ezek nem mérvadók, a karakterek közi interakciónál fogunk velük találkozni. Ennél fogva a 3DS-hez illik a legjobban a látványvilág. A 3DS képernyőjének kisebb felbontásához sokkal jobban illik, mint a WiiU HD vagy a monitor felbontásához. (Sajnos a felbontáson nem változtattak, hiába adták ki asztali konzolra is.) Ezen kívül a 3D nézetről se feledkezzünk meg, ami szintén ad egy kis pluszt a játék hangulatához.
A játék zenéje nem kápráztat el, de ez amúgy is egyéni nézőpont. Nem szeretem a régi midi zenékre hajazó OST-ket. Persze ez már nem gépi zene, de a stílus megmaradt. Utána nézve a fórumokon, sok ember oda van a Shantae zenéjéért, úgyhogy maradjon ez az én gondom.
Mivel megvan két platformon a játék, ezért nagyon hiányoltam azt, ami a Monster Hunter 3 Ultimate játéknál lehetséges (úgy ahogy, az igazi a felhő alapú szinkronizálás lenne), hogy a mentéseimet átvihetem a másik gépre, ahol kedvem szerint folytathatom a játékot, ahol abbahagytam. Sajnos még ez a lehetőség nem általánosa Nintendo konzolokon, a több féle eszközre megjelenő játékoknál. Remélem már ez a kényelmetlenség az NX-en orvosolva lesz. Illetve a cross-buy funkciók bővítése is egy pozitív momentum lenne.
A Shantae and the pirate's curse egy nagyon jó ötvözete a platformer és kaland játéknak. Sokak számára új és érdekes lehet ez a felállás. A korosztályom bélieknek pedig egy hatalmas nosztalgia faktorral bír, összefoglalva, ha fiatal vagy, ha nem, beszippant a játék világa. Aki teheti, az 3DS-re szerezze be, de ha nincsen megfelelő kézikonzolunk, akkor még a Wii U Gamepadjén is tudunk játszani, ahol természetesen nem néz ki olyan jól, mint a 3DS-en, de olyan rosszul se, mint a HDTV-én.

Rengeteg pozitívuma van a fent említett bosszantó elemek mellett. Karakterünket fejleszthetjük, új képességekre tehetünk szert. Némi muníció (pénz) ellenében tudunk venni különféle samponokat, melyek erősebbé teszik az ellenségre mért hajkorona-csapásainkat. Ezen kívül még a pályákon szerzett pénzből ételeket, italokat, fegyvereket tudunk vásárolni, amik feltöltik életünket, vagy éppen sebzik a közelünkbe kerülő ellenséget. Az új képességekkel pedig olyan helyekre is eljuthatunk, ahova eddig nem sikerült. Ezért mindig visszakalandozunk a megcsinált pályákra, hisz az eldugott pályarészleteken különböző kincsekre, szívekre tehetünk szert. Jól fog jönni a következő pályákon a plusz életerő.
Minden felfedezhető sziget egyedi, mindig találunk valami újdonságot, ami izgalmassá teszi a játékmenetet. Például lopakodnunk, bujkálnunk kell az őrök elől. Vagy egy akadálypályán kell továbbjutnunk, karöltve egy zombi lánnyal, aki akár meg is ehetne. Elvégre a nagy futás előtt, pont egy zombi csordán verekedtük át magunkat.
Mindegyik karakterünk egy külön személyiség, egyik se unalmas és megvan a helyük a történetszálban. Nincs olyan érzésünk, hogy csak úgy berakták a játékba, hogy ez is legyen.
Természetesen a 3DS plusz kijelzője a térkép, inventory (batyu) szerepét tölti be, mint sok más játéknál. Így könnyen nyomon követhetjük, hogy épp hol járunk, illetve csak egy érintés és ehetünk egy tál rákot, hogy az életünk feltöltődjön. Néhány helyzetben pont jól jön a gyors elérhetőség.